Tényleg nem akarsz sikeres lenni?

Sokszor hallom, látom, olvasom, hogy valaki ilyeneket mond: “én nem akarok sikeres lenni”, “nekem nem kell Ferrari”, “én elfogadom magamat így, ahogy vagyok”, blablabla.

Őszintén szólva nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez az igazság.

Így gondoltál ezekre kiskorodban is? Amikor minimum tűzoltó, de inkább űrhajós, vagy szuperhős akartál lenni?

Ezek kikopnak idővel, pedig nem kellene.

Próbálj visszaemlékezni, miket, hogy gondoltál, amikor még “mindent lehetett”.
Amikor nem gondoltad, hogy a Te végzettségeddel ezt és ezt lehet csinálni, ennyit, meg ennyit lehet keresni, ebből, meg abból nem lehet megélni…
Te valóban ezeket gondolod, hiszed? Vagy csak ezt hallottad, mialatt felnőttél?

A gyerekek, fiatalok álmaira, ötleteire, céljaira gyakran mondják sokan, hogy irreálisak. A kicsit idősebbek, felnőttkorba érve állításuk szerint realistábbak lesznek, reálisabb célokat tűznek ki, ezért “adják alább”.

Biztos ez? Mi számít reális célnak? Mi az amit még felnőtt, érett szemmel is “rendben van” akarni, célul kitűzni?

Én személy szerint azt vettem észre, hogy sokan annyira magabiztosan jelentik ki egy célról, vágyról, hogy az reális-e, mintha lenne erre valamiféle szabály, jegyzék, ami tartalmazza, hogy pl:

Vidéken diploma nélkül, de érettségivel, nőként lehet vágyni:

  • a dologra
  • b dologra
  • c dologra

Fővárosban, diplomás, de 190cm alatti férfiként lehet vágyni:

  • d dologra
  • e dologra

Ahhoz, hogy valaki egy F, vagy G dolgot is reális célként nevezhessen meg, viszont mindenképpen szükséges, hogy ne legyen elvált szülők gyermeke, legyen MSc diplomája, szőke, vagy barna hajú legyen, ezek mind szükségesek.

Ahhoz, hogy “H dolog” lehessen valaki számára a társadalom által is elfogadott cél, ahhoz bizony már mindenképpen külföldinek kell lenni, Magyarországon “H”-t márpedig senki ne akarjon.

Nem folytatom, szerintem érted, de mindenesetre a “T, U dolgok” senki számára nem lehetnek reális célok, hiába érte már el ezeket több ember, de azt nem, olyat márpedig nem lehet, és kész. Irreális.

Azért legyünk őszinték, ez így, ahogy leírtam, elég abszurdnak tűnik. Mégis, biztos Te is hallottad már, vagy mondtad kisebb gyerekeknek, ambiciózus fiataloknak, hogy “ugyan már, maradj a realitásoknál”, “állj két lábbal a földön”, “ne képzelődj” stb.
Tehát amilyen furcsa ez így leírva, mégis annyira csinálja szinte mindenki.

Tovább megyek, ezt még meg is magyarázzuk: “én csak nem akarom, hogy csalódás érjen”, “a Jocó is megpróbálta, belebukott, aztán most nézd meg mi lett belőle”.

Valljuk be, ezzel egy kicsit magunkat is nyugtatjuk, vigasztaljuk, ezt legalább annyira mondjuk magunknak is, mint a velünk szemben álló álmodozónak.

Remélem már beláttad, hogy nincs egy olyan, mindent felülíró, hibátlan rendszer, leltár, ami meghatározná, hogy Neked személy szerint mi a reális cél és mi az, ami Neked nem sikerülhet, arra Te nem vágyhatsz.

Most keress egy szabad időszakot az előtted álló napokon. Nem azt mondom, hogy most állj neki, mert ez tényleg sok időt, nyugalmat igényel.

Ha van néhány tényleg szabad és nyugodt órád, mélyedj el gondolataidban, próbálj időbe visszautazni oda, amikor gyerek, vagy fiatal voltál, amikor még senki nem mondta, mi lehetséges és mi nem.
Mire vágytál akkor? Mit akartál elérni? Ki, vagy mi akartál lenni? Mikről álmodoztál?

Van egy jó és egy rossz hírem. A rossz, hogy valószínűleg egyiknek sem vagy még közelében sem jelenlegi helyzetedben (ha igen, akkor gratula, csak így tovább!). A jó, hogy már tudod, abszolúte nem lehetetlen cél egyik sem. Sosem késő elkezdeni és elindulni a vágyaid, álmaid, céljaid felé. Úgy értem azok felé, melyek valóban a Tieid, nem pedig amiket a társadalmi norma a “kezedbe nyomott”.

Tehát a kérdés újra:
Tényleg nem akarsz sikeres leni, vagy csak úgy tudod, hogy Neked nem sikerülhet?

Kép forrása: Flickr | Tom Wolf