Az ember általában valahol 20-on évesen szembesül azzal, hogy fel kellene nőni, bejön a munka a képbe, meg kell komolyodni, komolyra venni az életet, a célokat, ha eddig nem tette volna. De nagyon sokan nem érzik ezt még, nem gondolják hogy ennek megfelelnek, egyszerűen szólva nem érzik magukat felnőttnek, annak ellenére, hogy papíron azok.
Szerintem ezzel semmi probléma nincsen, véleményem szerint van egy-két olyan dolog, gondolat, tulajdonság, melyet elsajátítva jut el a felnőtt korba egy emberi elme, úgymond. És ez nem varázsütésre történik, ha valaki betölt egy bizonyos életkort, sőt sajnos szerintem sokaknál ez meg sem történik..
Sok “felnőttnek” nem sikerül ezeket az alap emberi tulajdonságokat elsajátítania az évek során, nem túlozva, az életük végéig.
Ironikus, hogy pont amikor erről akartam írni, egy Darren Hardy hangoskönyvben hangzott el a tökeletes megfogalmazása a mondandómnak. Egy ember akkor válik felnőtté, és lép ki a gyerekkorból, amikor elkezd teljes felelősséget vállalni a saját életéért.
Nem a főnökre vagy a munkatársra fogja, nem a forgalomra, nem a kormányra, nem a szerencsére, nem a gazdasági helyzetre, az időjárásra, az ügyfélszolgálatra, a vevőre, a párjára, és sorolhatnám oldalakon keresztül miket ki nem találunk, csak hogy ne kelljen beismernünk, hogy indulhattunk volna előbb, teperhettünk volna jobban a munkában, foglalkozhattunk volna többet a tanulással és fejlődéssel, kereshetnénk több pénzt, tehettünk volna mi a kapcsolatunkért nem a másiktól várjuk, lehetne több forrásból bevételünk, támogatóbb barátaink és szintén sorolhatnám oldalakon keresztül.
Persze sokakban ilyenkor felmerül, hogy de hát nekem az nem adatott meg, ebben az iparágban nem lehet úgy előbbre jutni, kevés a fizetés, egy kapcsolat két emberen múlik stb.. És körbe is értünk. Ismét a kifogások. Akinek nem inge, ne vegye magára, akiben pedig megfogalmazódtak ezek a kifogások, gondolkozzon el.
Nem akarok én bántani senkit, belőlem ugyanúgy kijönnek alkalomadtán, de az sem helyes, és próbálok figyelni rá, dolgozok rajta.
Az, hogy már nem tehetsz valamiért, nem jelenti azt, hogy jogosan kifogásolsz, és nem is tehettél volna ellene, a bármilyen távoli múltban akár.
Példa: Elmegy az áram otthon egy viharban. Szidod a szolgáltatót, a kormányt, hogy nem adnak pénzt megfelelő infrastruktúrát kiépíteni, a polgármestert, hogy rossz minőségűek a villanyoszlopok, régiek a kábelek, mert biztos zsebre rakja a pénzt, meg az időjárást, tehát még a földanyát is, hogy hogyan képzeli, hogy most odaviharzik nekünk. Annyira kreatívan leleményesen kitalálunk bármit, mielőtt eszünkbe jutna (bár valószínűleg nem is fog), hogy vehettünk volna egy generátort példának okáért. Nem ez életünk első áramkimaradása. Valószinűleg én is, meg sokan mások is ezt az opciót elfelejtenék, nem készülnének előre fel rá, ki a rossebnek van generátora vagy jut eszébe venni egyet csak ezért. Nincs ezzel semmi probléma az ég világon, de ne mondjuk azt, hogy ez egyáltalán nem a mi hibánk, ne szidjunk emiatt másokat és panaszkodjunk, ne hárítsunk, hanem vállaljuk a felelősséget érte, hogy ezt amúgy meg lehetett volna oldani.
Amit viszont még ennél is fontosabbnak tartok, az az olyan dolgokért felelősségvállalás, amiről tudjuk nagyon jól, hogy a mi hibánk, de emberi gyengeségből, bűntudatból, meg mert szinte mindenki így csinálja, hárítjuk. Egy késés, egy elmaradt feladat, egy sáros lábnyom, akár a munkatársadról, feleségedről, férjedről, barátodról, barátnődről, szüleidről, barátaidról van szó. Legalább nekik ne kezdj el kifogásokat keresni, hanem tudd mindig azt mondani, hogy hát igen, bocsánat ez az én hibám, legközelebb jobban figyelek. Ők a hozzád közel lévő emberek, a mindennapjaid része, és nem lehetsz velük igazán őszinte?
Ha valakivel, akkor velük gyakorold és gyakolhatod a teljes felelősségvállalást, az életedben bekövetkezett akár pozitív akár negatív dolgok kapcsán. És hidd el, sokkal jobb lesz a kapcsolatod bárkivel, ha ilyen őszinte vagy és érett.
Tehát bármennyire is éretlennek, “nem felnőttnek” érzed magad, sajátítsd el a felelősségvállalás képességét, legyél őszínte, és tartsd szem előtt, hogy igen is minden rajtad múlik, és sokkal de sokkal “felnőttebb” leszel, mint a körülötted élők nagy része!
