Nem mindegy. Az egyik szinte nélkülözhetetlen, a másik csírájában öli meg a nagy teljesítményeket.
De melyikre, mikor, milyen formában van szükségünk? És melyik az, amelyiket úgy kell kezelnünk, mint egy ragályos vírust?
Röviden összefoglalva: elégedett kell legyél azzal, amit eddig elértél, amid eddig van. Máshogy megfogalmazva: ezeknek örülnöd kell, hálásnak kell lenned értük.
Viszont soha nem szabad MEGELÉGEDNED, vagyis azt mondanod: „oké, nekem ennyi elég.”
Ez így talán nagyon egyszerűnek tűnik, de hidd el nekem, nagyon nehéz, sokszor lehetetlen megfelelően kivitelezni. Erre kicsit később visszatérek, most nézzük meg, mit is jelent a két gondolkodásmód.
Elégedett. Ez a szójáték miatt szerepel így, valójában a “hálás” kifejezés jobban leírja. Ha ezt érzed, akkor büszke vagy az eddigi eredményeidre, ami nagyon helyes. Büszkének is kell lenned. Bármit is gondolsz, rengeteg mindent elértél már, és sokkal gazdagabb vagy, mint gondolnád. Ha ezt olvasod, akkor jó a látásod, van valamilyen számítástechnikai eszközöd internettel, vagy, ami még jobb, van egy olyan barátod, ismerősöd, aki megmutatja neked ezt az írást az ő kütyüjén, az ő internetjével. Ezek közül valamelyik muszáj megtörténjen, különben nem olvasod az írást 🙂
Nos, feltételezem hozzáférsz iható minőségű vízhez, illetve ha esetleg nem is elégíti ki maximálisan minden igényedet, de gondolom van, hol aludnod. Ezek miatt mindig nagyon hálás kell legyél a nap minden percében.
Gondolj vissza az általad elért eredményekre is, sport, tanulás, magánélet, karrier, bármi. Lehet, hogy anyagilag nem állsz úgy, ahogy szeretnél, de pl. van egy szép gyermeked. Vagy nincs annyi iskolád, mint szeretnéd, de remek párja vagy szerelmednek. Vagy lehet, hogy az anyagi eredményeidre is büszke lehetsz, biztos, hogy nem Te vagy a világ legszegényebb embere.
Nehezen megy a vállalkozásod? Legalább van. Sokat kell robotolnod a gyárban? Legalább nem vagy munkanélküli. Szakított veled a párod? Gondolj az együtt töltött kellemes időre. Nehéz a suli? Sokan csak szeretnének oktatáshoz jutni. Már a 3. munkahelyedről kell eljönnöd 2 éven belül? Szépen gyűlik a tapasztalatod! Egyébként ez utóbbi minden, nem terv szerint sikerült eseményre elmondható!
Megelégedett. Na ez a veszélyes. A megelégedett valójában nem megelégedett. Ha valaki kap egy “igazán meg vagyok elégedve veled” mondatot, annak nagyon örül, hiszen ez egy nagyon pozitív megjegyzés.
De ha valaki meg van elégedve az életével, az egészen más tészta. Ahogy az előző részben az elégedettséget hálával, itt a megelégedés szót „beletörődés”-re lehetne kicserélni.
Ki merem jelenteni, hogy soha, senki nem elégszik meg az életével. A nagyon vidám, mosolygós, “minden tökéletes így, ahogy van” emberek már régen feladták. Az a különbség köztük, illetve a rossz munkahelyükre panaszkodók között, hogy az előbbi már elfogadta a helyzetét, az utóbbi viszont még csak most szembesült vele.
Írtam már erről korábban: senki nem álmodott gyerekkorában arról, hogy utálja a munkáját, legyen egy “végül is nem rossz” párkapcsolata, vegyen egy alsó, talán középkategóriás átlagos autót, éppen csak ne legyen rossz viszonya a gyermekével és legnagyobb öröme az legyen, ha nem csinál semmit, hanem ülhet a kanapén. Ilyen nincs. Olyan van, hogy valaki ezeket elfogadja és úgy dönt, hogy nem küzd a több, jobb eredményért.
Mi a helyzet azokkal, akiknek több luxusautó van a garázsukban, gyakorlatilag korlátlan vagyonuk? Ők sem elégednek meg ezzel? Ők elégszenek meg ezzel a legkevésbé, hiszen nincs egy határozott vonal, ameddig küzdünk, ás utána “már jó”. Aki elér hatalmas sikereket, akár magánéleti, szakmai, vagyoni szempontból, az pontosan azért érte el, mert folyamatosan többet és jobbat akart. Ők azok, akiket sofőr visz a 40 milliós autóban már reggel 7-kor, amikor sokan, akik úgymond elégedettek, csak ébredeznek.
A megelégedettség öli meg a fejlődést. Valaki egyszer nem volt megelégedve azzal, hogy a fán élünk, aztán azzal, hogy barlangokban, aztán a rozoga kunyhókkal. Valaki nem volt megelégedve a lovaskocsival. Valakik nem voltak megelégedve azzal, hogy az ember nem tud repülni. Valaki nem fogadta el, hogy csak nagyon lassan kommunikálhat a tőle távolabb élőkkel. Valaki nem volt megelégedve azzal, hogy mennyien halnak meg gyógyítható betegségekben.
Mi itt a veszély? Mire kell figyelned?
Ez az “elégedett vagyok az eddigi eredményeimmel, de többet akarok” egy törékeny egyensúly. Tulajdonképpen két egymással ellentétes érzést kell folyamatosan éreznünk, ütköztetnünk magunkban.
Ha az eddigi eredményeinkkel való megelégedést visszük túlzásba, akkor könnyen arra juthatunk, hogy “tulajdonképpen rengeteg mindent elértem, nem kell nekem több”.
Viszont, ha a megelégedettség elleni harcot visszük túlzásba, akkor könnyen túl negatívak leszünk, és állandóan elégedetlenkedünk, holott lehet, hogy tökéletesen jól haladunk.
Legyen egy jó elcsépelt hasonlatunk az érzésekkel való egyensúlyozásra, a hegymászás.
Rossz, ha a hegy 2/3-ánál azt mondjuk: “klassz a kilátás, annyival a csúcson sem lesz jobb, jó itt nekem, sőt, remek!”.
Rossz, ha a hegy 2/3-ánál azt mondjuk: “ezt nem hiszem el, még csak alig vagyok túl a hegy felén, le vagyok maradva, már rég a csúcson kellene lennem!”.
Az ideális valami ilyesmi lenne: “megálltam egy pillanatra, gyönyörködtem a kilátásban, fantasztikus volt, de a csúcsra indultam, fel is fogok mászni odáig, de időnként megállok és élvezem a panorámát!”.
Remélem a hasonlat jól szemléltette, mit értettem azon, ha ez a törékeny egyensúly megborul.
Zárásképpen: örüljetek neki, értékeljétek, amitek már megvan, amit már elértetek, de mindig akarjatok még jobbak lenni! Hajrá!
