Ismerős a helyzet, hogy egy barátnak, vagy közelebbi ismerősnek nem mersz valamit a szemébe mondani, beszélni vele, mert nem akarod megbántani vagy tudod, hogy gyenge pontja és nem akarod szóba/zavarba hozni vele? Egy hozzád kevésbé közel álló embernek könnyen megmondanád, meg egy másik barátoddal ki tudod beszélni, hogy igen az XY-nak ez milyen rossz már.
Legyen ez párkapcsolattal vagy munkával kapcsolatos (ez a kettő szerintem a leggyakoribb), saját magával, az étkezésével, a sportolásával, a motivációjával, a céljaival, a tanulásával, cigizik és/vagy iszik, de akár ahogyan autót vezet, köszön vagy nem köszön egy eladónak, tehát bármilyen ilyen apróbb dolog is, nem csak a hatalmas nagy tényezőkről beszélek.
Nem akarjuk kellemetlen helyzetbe hozni, mi is inkább más témákról beszélgetnénk, félünk hogy megharagszik ránk, lehet hogy neki így jó stb… sok dolgot fel tudunk hozni, amiért nem jegyezzük meg neki ezeket a kis kritikákat. Persze a kritika szót abszolút pozitív értelemben véve.
Ha belegondolunk ez teljesen abszurd, hogy pont a hozzánk közel állóknak nem tudunk építő jelleggel segíteni, lökést adni nekik, hogy változtassanak, tegyenek valamit, mert azzal, hogy néha-néha felemlegejtük nekik egy pohár bor mellett, már biztosan megmozdít bennük valamit.
De szerencsére ennél sokkal többet is tehetünk. Ne csak a kritikát fogalmazzuk meg, hanem gondolkozzunk lehetséges megoldáson, és azon, hogy mi hogy tudunk ebben segíteni neki. Ha tényleg jó a kapcsolatunk az illetővel, akkor pozitívan fogja venni, nem rossz néven, hogy kritizáljuk.
Gondoljuk át miért lehet valamiben gyenge, találjunk ki pár dolgot, gyakorlatot, első lépést, amivel tehet ellene vagy érte, és úgy hozzuk fel neki a témát. Jegyezzük meg azt is, hogyha gondolja, mi szívesen támogatjuk ebben, be kell számolnia róla, időnként a hétvégi pohár bor mellett direkt szóba kell hoznia. Nem csak “figyi ez szar benned old meg” módon megközelítve a témát.
Rengeteget tudunk segíteni, már csak azzal is, hogy szóba hozzuk és nem kerüljük direkt a témát. A konkrét támogatással meg a legmélyebben gyökerező hiányosságokat is kiépíthetjük. Meglepődve fogod tapasztalni, hogy valakiben erre abszolút meg is van az igény, kattog rajta, és ha pozitív hangnemben, őszintén beszélgetve szóba hozod, beismeri és akar tenni elenne. Csak sokaknál hiányzik egy kisebb-nagyobb lökés, támogatás, valaki akivel ezt tényleg átbeszélheti, mert a kevésbé közeli ismerőseit nyilván nem érdekli, a közeliek meg nem akarják megbántani vagy szóba hozni a dolgot.
És ne felejtsd el, hogy Te ugyanúgy kérheted ezt egy baráttól, családtagtól! Mondja meg őszintén a hibáidat, beszéljetek róla és próbáljátok egymást támogatva, egymásnak beszámolva fejleszteni rajtuk. Ne egy oda-vissza savazás legyen, hanem egy építő jellegű, fejlődésre ösztönző beszélgetés.
Nem hiába vannak körülöttünk a hozzánk közel állók, nekik érdemes segítenünk és ők tudnak nekünk is. Ha pedig negatív fogadtatásban részesül törekvésünk, nem tudunk ilyenekről beszélgetni, csak kifogásokba és panaszokba ütközünk, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy mennyi időt töltsünk az illetővel, vagy kell-e egyáltalán az életünkbe. Tudom ez az előző mondat kicsit nyersre sikeredett, ez majd egy másik bejegyzés lesz, hogy kikkel vedd magad körül!
Útravaló: Gondold ki a legnagyobb negatív dolgot vagy hiányosságot az egyik hozzád közel álló emberben, és hozd fel neki a témát, akár egy hétköznapi telefonálás során, akár a hétvégi pohár bor felett. Csak egy lépést tegyél a motiválásában. Sőt a magadéban is, egyúttal megkérheted, hogy mondjon valami fejleszteni valót rajtad ő is! Nem kell épp akkor kitárgyalni a részleteket, de remélem pozitív hangnemben meg tudjátok beszélni, hogy cselekedni fogtok, támogatjátok egymást a dologban, és ki fogtok találni egy módszert, amivel elérhetitek a fejlődést! 🙂
